Kicsit nehezen jött össze a Vendégbabák szüleinek gyászfeldolgozó csoportja a Hospice Házban, de mostanra meg hirtelenjében telt ház lett, vagyunk vagy 12-14-en. Szerdán még jönnek az újak, és onnantól bezár a csoport, aminek nem csak az az oka, hogy sokan vagyunk, hanem az is, hogy a az új és új becsatlakozók megbontanák a csoportban kialakuló egységet, harmóniát, segítő erőt.
Most Halottak Napja van, és sok anya, aki vetéléssel, vagy szülés körüli halál következtében elveszítette a babáját, gyújt mécsest és emlékezik akkor is, ha a magzatnak-babának nincs sírja, nincs urnája. Érdemes is ezt megtenni, sőt, annál inkább, minél inkább nincsenek, vagy alig emlékképek, nincs semmi megfogható, amire lehetne emlékezni, amibe lehetne kapaszkodni. És persze az apáknak éppúgy, hiszen ez éppen úgy az ő veszteségük, mint az anyáké. A korai veszteségek, a magzatelvesztés különböző módjai következtében létrejött gyász esetében sokszor megtörténik, hogy amikor a nő már kezd jól lenni, akkor jön elő a férfi gyásza, mivel akkor meri megengedni magának, hogy ne legyen erős. Ezzel az a baj, hogy nincs szinkronban a pár, és ez néha konfliktusokhoz vezet. Jó lenne, ha az ünnep alkalmával gyújtott gyertya mellett tudnának a párok közösen emlékezni egy kicsit, és elbeszélgetni, és akkor talán meg is könnyebbednének egy kicsit.