Találtam egy érdekes cikket a neten. Az Asszonyok álmában síró babák című könyvemről ír nagyon-nagyon szép recenziót a szerző. Itt a bejegyzésem végén ott lesz a link, ha rákattintasz elolvashatod. De amiért most írok, az az az érdekesség, hogy Borbély Szilárd költőt a könyvem interjúalanyai illetőleg a drámai történetük ihlették versírásra.

Ezt olvastam:

“Borbély Szilárd legújabb kötete, A Testhez: Ódák & Legendák sajátosan olvassák újra Singer Magdolna interjúgyűjteményének egyes darabjait, éppen a történetek líraiságának felhasználásával, ami a test passiójáról való beszéd bibliai kontextusát is játékba hozza, a semmiért történő szenvedés rögzítésével. A mondd, mi történik velünk például Borbély kötetében A kőtáblára címet viseli s ritmikus prózává alakítja az abortusztörténetet:

„Napokig tépelődtem,

óránként gondolva másra. A nemről a talánra,

Az igen helyett a hátha. Túl nagy súly volt ez,

dönteni életre-halálra. A nem győzött, de

nem akartam átélni. Hiszen a nagynéném orvos,

felhívtam őt, hogy nincs-e ötlete. Kiabált

velem, hogy milyen aljas dolog. Hogy gyilkos

vagyok. De értse meg… Ő csak mutogatott

a kőtáblára…”

A Testhez azon szövegei tehát, amelyek a Singer-féle kötettől kaptak inspirációt, az anyasággal összekapcsolódó fájdalmat, a test szenvedését merevítik állóképpé tragikus monológokba szublimálva, s ez egyszerre idegenít el a fájdalomtól és engedi azt újra átélni.”

A cikk teljes terjedelmében itt olvasható:

http://www.barkaonline.hu:80/kritika/1600-bodi-kata-olvasonaploja