Hivatalosan a 12. hét után meghalt, vagy súlyos rendellenességgel fejlődő magzat megszülését nagy vetélésnek nevezik. Az anyák ezt a legkevésbé sem érzik vetélésnek, sem kicsinek, sem nagynak, hanem szülésnek, méghozzá nem is akármilyennek. Megszenvedik a vajúdást, a szülést, de nincs miért, kiért? A szenvedés mellé nem jön az erő, ami abból táplálkozik, hogy rövidesen megláthatja és megölelheti végre a kisbabáját.
Néha császármetszéssel veszik el a babát, ekkor ott van a vágás mint egy mementó – és nincs gyermek. Sokszor megindul a tejelválasztás is, és nincs kinek.
Nagyon megérdemlik ezek az édesanyák a segítséget, a szeretetet!
Január 3-án született meg 22 hetesen a kisfiunk. Sajnos neki nem adatott meg az élet ezen a földön.
A leírtakon mentem keresztül én is. Ugyanúgy meg kellet őt szülnöm mintha a 40. héten lennénk.
Ezért tartom elfogadhatatlannak, hogy törvényileg viszont nem ismerik el szülésnek, ha a 24. hét előtt jön világra a magzat és nem él.
Kérdem én ez miért nem számít szülésnek?? Elfogadhatatlan megfogalmazás a spontán abortusz erre, hisz itt szülés történt.
És hogy vagy, remélem segít a családod, tudsz beszélgetni az érzelmeidről, és a barátaid sem menekültek el. Sok erőt, leki békét kívánok!